- Katinka 13 éves volt, amikor megírta ezt a verset a táborban.
Veres Katinka: Gyászba borult sínek Az utolsó gyors Nyolc órakor volt. Senki se sejtette, Hogy mi történik vele. Jön a gyors a messzeségből, Elég volt már minden szépből, Mintha bűnözni akart volna, Elvenni mindent, mit egy embernek adtak. Elvenni tőle az életet, Elvenni tőle a költészetet. Ó, jaj, a jóslat beteljesült, Mit versemben írtam ezelőtt: Fekete gyászba öltöztek a sínek, Így gyászoltak testet és lelket, De jaj, jön a bűnös vonat, S összetiporja a ????? hangokat. Összetiporja a nélkülözést, Az emberi fájdalmat, a számvetést, Mit ér az élet boldogság nélkül? Mit ér a világ érzelem nélkül? Meg lehet élni ezek nélkül? Mondjátok ti, „emberek”! Hisz emberek vagytok, s vagyok én is, S bűnözünk mindig a kékítő kékig. Igen, emberek, meghalt a „bolond”, Mondjátok, most boldogok vagytok?
|