Az első szó ami eszembe jut, hogy színes, gazdag látogatás volt. Csak hömpölyögtünk az élményekkel teletűzdelt napok folyamán.
Felemelő volt átélni Kézdivásárhely történetében egy új magyar színház születését és ott lenni az első előadáson.
A színdarab vége után kilépve a Vigadó ajtaján bárhová pillantottunk mindenütt Olvasótáborosok álltak! S ez egész végig így történt minden nap míg ott tartózkodtunk, mindig ott voltatok körülöttünk Kézdivásárhelyiek! Mennyire jó érzés volt!
A spontán buli a Vigadóban, majd másnap a tábori találkozó Sanyi koncertjével fűszerezve megint csak feledhetetlen volt. Ezúton is köszönöm Andrásnak, Ivettenek, Ákosnak, és különösen Kurucz Sanyinak hogy készültek!
Jó volt a két nap fáradságát egy kicsit kipihenni Jakabfalván a verőfényes őszi napsütésben és jól belakni Fradi főztjével.
Másnap a gyimesi hegyek, az 1000 éves határ, a felújított MÁV őrház, a Rákóczi vár és a kicsi gyimesbükki templom szívet melengető de ugyanakkor szívet facsaró is volt egyben.
S persze minden este újra és újra találkozni Veletek... de jó lenne ha többet megtehetnénk!
Aztán sajnos ismét el kellett búcsúzni Kézdivásárhelyieknek és Hatvaniaknak, ami persze sosem könnyű, de mindig ott áll célként előttünk a viszontlátás öröme!
P. Andris, Ágota, Dávid és K. Ági (András szerint így álltatok sorban egymás mellett, szerintem fordítva, de persze attól függ, ki honnan indult puszit adni) köszönjük, hogy eljöttetek hajnalban integetni!
S nem utolsó sorban Éva és Fradi! Mindent köszönünk!
Reméljük tavasszal minél többen tudunk ismét találkozni!
